Mottó: "Hacsak lehet, játszik a gyermek. Mert végül a játék komolyodik munkává. Boldog ember, ki a munkájában megtalálja a valamikori játék hangulatát." (Sütő András)

A televíziózásba úgy cseppentem, hogy 2 éven belül háromszor jelentkeztem a helyi televízióhoz (Gyergyószentmiklós ) szerkesztőnek és/vagy operatőrnek. Egyikről sem tudtam, hogy hogyan kell csinálni, ezért mindegy volt, mire vesznek fel. A tévé akkori helyzetéből kifolyólag rögtön a mélyvízbe kerültem, és mivel nem volt, aki tanítson, lopni kezdtem a szakmát.
  Ezzel párhuzamosan, szülővárosomtól kicsit távolabb, megszületett az Erdélyi Magyar Televízió gondolata. Én pedig e gondolat kivitelezésének szerves része lehettem.
 „Nem mindenki lehet ilyen szerencsés, hogy televíziót építsen” – mondta nekem egy operatőr, aki csaknem 50 évet dolgozott a magyar televíziónál – majd hozzátette:
„Ti itt mindannyian történelmet írtok”.